Kéksziget

Kéksziget

Egyszerű, keresetlen tehát az alaphelyzet – és megjelenítés is: egy szőnyeg az egyik szoba, a terem oszlopa melletti zug a másik. Kristóf mesél a leglelkesebben, Janka kíváncsian kérdez, Petra kissé izgágábban magyaráz, az anya, Gabi néha a kanapéról hátrafordulva közbeszól. Mindez minden sallang nélkül, természetesen – pont ettől olyan hihető az egész, mintha ott ülnénk a Kalmár-család nappalijában.

Egy család. Anya, két gyerek. Ja nem. Három. Tulajdonképpen négy. Meg valahol apa is van. Csak nem itt.

“…de csak Julcsinak szólítanak. Petra (20), a felállóhajús nővérem csodabogárnak tart. Néha megérti mit üzenek a szememmel. Kristóf (27) a csúcsszuperhős bátyám. Ő bármire képes. Mindig mellettem van. Vagy legalábbis Janka (26), a csaja mellett, meg mellettem. Bírom őket. Mellettük szabad lehetek, és bömböltethetem a kedvenc zenéimet. Persze csak ha Erika mama (70), a nagymamám elmegy a piacra. Sajnos minden felhallatszik hozzá az emeletre. Anya (47) mindent tud. Szociológus és már felnevelt két gyereket. Apa (49) meg? Ha üvöltenék se hallana meg az óceánon túl. Lehet, hogy most először én is látom majd a tengert, mert a rajztanárnő beküldte a mesekönyvet, amit készítettem, egy pályázatra. Kiválasztottak. És most áll a bál…”

Részlet Kalmár Júlia (13) “Az én családom” című fogalmazásából

Mikor láthatom?

Jelenleg ehhez az előadáshoz nincs időpont.

Érdekli az előadás?