Év vége, év eleje
Év vége.
Miközben az év végi összefoglalón gondolkozom, megy a háttérben a karácsony jazz összeállítás, hogy a dühömet némiképp ellensúlyozza a hangulat. Hangulat. Hangulatos volt az elmúlt pár hét, hiszen különböző események tarkították az amúgy is vegyes érzelmekkel és számos fontos eseménnyel teli év végi készülődést. Készülünk. Egy új évet fogunk indítani, ami minden szempontból rendhagyó lesz a Kerekasztal életében, de lássuk mik is történtek és mi az, ami miatt mégis dühös vagyok.
Edison100 Bridge Xmas 2023 – 150 karácsonyi doboz és hozzá 150 egyedi könyvjelző készült egy-egy gyerekeknek szóló üzenettel, Fischer Iván Lakásszínházában, ahol mint a gyerekek ültünk az asztal körül, ragasztottunk, rajzoltunk, beszélgettünk, ismerkedtünk. Őszintén szólva sokkal könnyebb is matricákat cserélgetve szóba elegyedni, mert ott az asztal körül egy az ügy, hogy szépek legyenek a dobozok, ki-ki vérmérséklete szerint díszít, miközben mellesleg kiderül, hogy kik ülünk éppen egy asztalnál.
5. Art is Business díjátadó – Elegancia, kifinomultság, sokszínűség jellemezte az Art is Business 5. díjátadóját, melynek idén a Nemzeti Táncszínház adott otthont. A tavalyi eseményhez képest léptékekkel nőtt mind a résztvevők száma, mind a színvonal. Mi több, a mi szakmánkból is jelentősen többen voltak idén, ami többféle érzéssel is párosult az este folyamán. Egyrészt örültem, mert egyre többen próbálnak tenni azért, hogy alternatívát találjanak a művészet finanszírozására és egyben el is keserített, mert ebből is az látszik, hogy mennyien kényszerülünk más utakat keresni. Összességében persze emelkedett volt a hangulat és ezúton is gratulálunk a díjazottaknak!
Utolsó Fogságban ebben a formában – 295. alkalommal játszották a kollégáim a Fogságban című előadásunkat, ami önmagában is elképesztő egy olyan léptékekkel bíró társulatnál, mint a miénk. De nem csak a nagy szám az, ami miatt fontos volt ez az alkalom. A hiány, illetve a leendő hiány is körüllengte az év utolsó előadását. Hajós Zsuzsa, aki már nem is tudott részt venni ezen az alkalmon, mert új életének egyik állomásaként bemutatója volt az Örkény Színházban és Nyári Arnold, aki szintén új vizekre evez, utoljára játszotta végig ezt az elképesztően izgalmas mesét a gyerekekkel. Komolyan, én olyan izgatott voltam nézőként, mintha először láttam volna. Jövőre már új vendég művészekkel kiegészülve folytatódik a Fogságban maraton és ha csak rajtunk áll, lesz belőle 400. előadás is.
Búcsú vacsi, azaz az utolsó vacsora – Minden évben összeülünk az év végén egy karácsonyi vacsorára, de az idén ez is rendhagyó volt. A Kerekasztal Társulat hivatalosan 10 főből áll, januártól azonban ez a szám mindössze 4 főre csökken. Köszönhetően annak, hogy olyan mértékű megszorításokat eszközölt az állam a kultúra finanszírozását illetően, hogy kénytelenek voltunk nagyon nehéz döntéseket hozni. Én nagyon büszke vagyok a kollégáimra, mert ezt az egész folyamatot szépen zongoráztuk végig, még ha néha kisebb – nagyobb pánikok meg is szakították azt. De azt hiszem ez természetes velejárója. Persze lesznek még közös munkáink, néha találkozunk fogunk egy-egy előadás végett, de a folyamat végére mégis csak elválnak az útjaink egymástól. Szóval lettek új munkahelyek, új kihívások, életutak és nagyon remélem, hogy hosszú távon boldog ex kollégák. És akkor álljon itt a névsor, hogy pontosan kiktől búcsúzunk: Füsi Anna, Hajós Zsuzsa, Kobza Enikő, Nyári Arnold, Takács Ágnes, Tárnoki Márk legyen minden úgy, ahogy nektek a legjobb!!
Szexi / nem szexi – A fenti események és a közelgő búcsú eredményezett egy elég kritikus felismerést, már ami a rendszert illeti. A színházi nevelés menő! A színházi nevelés szexi! De ezt csak az tudja, aki már tapasztalta, hogyan működik. Aki vagy résztvevőként átélte, mit jelent a színház hatása mentén, aktívan gondolkodni, döntéseket hozni, vagy látta azt, hogy mindez hogyan hat a résztvevő gyerekekre. Hogy milyen, amikor a színház a zsigereimre, a kínált helyzet pedig az agyamra hat és milyen, amikor ez a kettő összhangban összekeveredik bennem és cselekvésre késztet. Ez szexi! De nem vagyunk híresek. Akinek nincs hírértéke, azzal nem foglalkozik a média. Akivel nem foglalkozik a média, az nem szexi. Eddig nem is volt szükségünk, arra, hogy sok embert elérjünk, mert bőven elég volt az is, hogy a várólistásainknak időpontot biztosítsunk. Most azonban a megszorítások erre sarkallnak minket is. És hogy hogyan lehet átütni a közöny falát… Na ez a következő év feladata!
Összegezve – dühösen kiáltom, hogy a szakmánk szexi, hálásan köszönöm, hogy a fenti szervezetek segítséget nyújtanak és annyi jót kívánok a búcsúzóknak, amennyit csak lehet! Nekik is és nekünk is.
Jobbágy Kata