Az iskola az a hely, ahová a gyerekek tanulni járnak. Az iskola az a hely, ahová a tanárok tanítani járnak. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Az iskola egy olyan közeg, ahol az emberek együtt vannak, emiatt bármi megtörténhet, holott egy csomó dolognak nem kellene megtörténnie. Mire tanít minket az iskola? Mit teszünk hozzá az intézményhez, ahol tanulunk, és ahol tanítunk? Mit szabad, és mit nem? Zéró tolerancia. Egy előadás a határok feszegetéséről....

A vitaszínház egy interaktív színházi társasjáték.  Célja, hogy kulturált és moderált formában teremtsen lehetőséget a résztvevőknek, hogy a legsúlyosabb társadalmi kérdésekről vitatkozzanak egymással és a meghívott szakértőkkel. A vita során problémafelvető jeleneteket mutatunk, melyekkel kapcsolatban állást kell foglalniuk a résztvevőknek. A részvétel azon vendégek számára is élvezhető és izgalmas, akik nem kedvelik a nyilvános szereplést, mivel csupán azzal is kifejezhető a témával kapcsolatos vélemény, hogy a nézőtér mely részén foglalnak helyet....

Út. Kietlen táj. Sötétedik. Egy férfi kicsi, négykerekű vastaligát vonszol, rajta ketrec. A ketrec üresnek tűnik, leszámítva egy rongyhalmazt. Egy nagyon alacsonyan szálló vadászrepülő hangja hasít végig a levegőben. A Csontketrec a szabadság és a felelősség témakörét vizsgálja egy olyan metaforikus történet segítségével, amely nyers tömörséggel tükrözi a minket körülvevő világot. Vajon látjuk-e magunkat a tükörképben? Az előadás a nemzetközileg elismert Big Brum Theatre in Education Company-val együttműködésben készült...

A Stúdió K Színház és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában készült előadásunk alatt Mirka kalandos életútját követjük nyomon. Elmesélt és elhallgatott történetekről, a képzelet és az igazság valóságtartalmáról, nyitott és zárt kapukról mesélünk közösen. A résztvevő fiatalok a szereplők vezetésével nemcsak megbeszélik a történetet, hanem folyamatosan alakítják az eseményeket....

A Kerekasztal és a Trainingspot Társulat közös alkotása Történetünk egy tanodában játszódik, melynek pedagógusai vállalják, hogy nehezen kezelhető, peremre szorult gyerekekkel foglalkozzanak és eljuttassák őket az érettségiig. Kis létszámú osztályok speciális környezetben, a gyerekek igényeihez alakítva, melyben történetünk szerint két kísérő nélküli kiskorú menekült is tanul. A fókuszban a tanári és emberi felelősség vállalás áll, melynek mezsgyéjében próbálják a pedagógusok a megfelelő döntéseket meghozni. A résztvevőkkel közösen alakítjuk ki, milyen is egy ideális tanulói környezet, mely arra jött létre, hogy minden módon segítse az érettségizni kívánó diákokat. Illetve arra keressük a válaszokat, hogy hogyan hatnak a döntéseink a jövőre, magunkra, egymásra...

Egyszerű, keresetlen tehát az alaphelyzet – és megjelenítés is: egy szőnyeg az egyik szoba, a terem oszlopa melletti zug a másik. Kristóf mesél a leglelkesebben, Janka kíváncsian kérdez, Petra kissé izgágábban magyaráz, az anya, Gabi néha a kanapéról hátrafordulva közbeszól. Mindez minden sallang nélkül, természetesen – pont ettől olyan hihető az egész, mintha ott ülnénk a Kalmár-család nappalijában. Egy család. Anya, két gyerek. Ja nem. Három. Tulajdonképpen négy. Meg valahol apa is van. Csak nem itt.

“…de csak Julcsinak szólítanak. Petra (20), a felállóhajús nővérem csodabogárnak tart. Néha megérti mit üzenek a szememmel. Kristóf (27) a csúcsszuperhős bátyám. Ő bármire képes. Mindig...

Tovább