A Kerekasztal Színház Kilátó címmel mutatta be februárban felnőtteknek szóló részvételi színházi előadását a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Az előadás fő témája az otthon, a tárgyak, az emlékek és a ragaszkodás. Farkas Atillával, a Kilátó egyik szereplőjével készült interjú.

Nyakamat rá, hogy a jövő színháza a részvételi műfajokban gyökerezik, azon belül is a komplex színházi nevelési előadásokban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bársonyüléses nézőtérről végignézett Csehovoknak leáldozott, hanem azt, hogy a színháznak ez az ága most fog csak igazán nőni, terjeszkedni, virágozni: robbanni.

1992-ben alapította meg az azóta is működő Kerekasztal Színházi Nevelési Központot. Kaposi Lászlóval többek között arról beszélgettünk, miért élvezetes előadást tartani VIII. kerületi diákoknak.

A negyedszázados évfordulót a Kerekasztal négynapos programsorozattal ünnepelte december elején. A saját előadások mellett a nézők olyan produkciókat is láthattak, amelyeket a Kerekasztal szakmai támogatásával más színházi társulatok hoztak létre. Sőt, a rendezvény egyik célja éppen az volt, hogy a partnertársulatokat megismertessék az érdeklődőkkel.

Az óriás ölelése című előadás teljes hosszában is elérhető a neten. Kevesen láthatták még ezt a díjnyertes produkciót valódi közegében, óvodások részvételével. Szilágyi Zsófia filmje pótolja ezt a hiányt.

A hatalommal való visszaélés az egyik olyan társadalmi kérdés, amelyet drámapedagógiai eszközök segítségével akár a gyerekekkel is meg lehet vitatni. Többek között ennek módszereit tanítja meg egy színházi nevelési társulat a szombathelyi művészeknek és magyartanároknak.

Szombathelyi magyartanárok workshopoltak a színházban

Azt szoktuk mondani, hogy a színházi nevelés alapja a cselekvésen keresztüli tanulás. Ez nálunk mostanában kezd átfordulni az alkotáson keresztüli tanulásba.

A területen tapasztalható pezsgés és az egyre több, igazán inspiráló és izgalmas program láttán arra gondoltunk, hogy a színház negyedszázados fennállását többek között azzal tehetjük emlékezetessé, ha egy – a műfajába illő – forgatókönyv-pályázatot írunk ki.

Hajós Zsuzsa rendezése alaposan megmozgatja a fantáziát, aktivizálja a gyermek-nézőket, egyben bevezeti őket kevéssé ismert bábszínház lehetőségek világába. Bármilyen tárggyal lehet embereket megjeleníteni, csak következetes invenció és egy olyan társulat kell ehhez, mint a győri Vaskakas Bábszínház nagyszerű együttese.

A hat diák a bizonyosság és a hit kérdéseinek különböző aspektusait villantja fel. Van köztük olyan, aki a vallás iránt elkötelezett, van aki az ezotéria irányába, más a tudományokban hisz, egyikük megtervezi az életét pontról pontra, másikuk carpe diem módon él bele a világba. Mindenki hisz valamiben, és ez nagyon különböző.

Nemcsak a műanyag szemetet, de a népmeséket is újrahasznosítja az InSite Dráma és az idén 25 éves Kerekasztal Színházi Nevelési Központ óvodásoknak szóló komplex színházi nevelési előadása.

Az elsők között szólítják meg ezt a korosztályt ezzel a műfajjal. Az előadás izgalmas, bátorító, megható, a játszók értenek a gyerekek nyelvén és akarnak is beszélni velük, méghozzá fontos dolgokról.

Az Óriás ölelése 4-8 éves gyerekeknek szóló komplex színházi nevelési előadás (TIE). Láttunk már e műfajban általános- és középiskolásoknak, fiatal felnőtteknek vagy csak egyszerűen, jelző nélküli felnőtteknek játszott előadásokat, de az óvodás korosztályt megszólító színházi nevelési előadások tekintetében Az Óriás ölelése itthon az úttörők közé tartozik.

A Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében a Vajdaságba is eljutott a budapesti Trainingspot Társulat és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában létrejött Bábel center című színházi nevelési foglalkozás.

A legrégebb óta Magyarországon működő színházi nevelési társulat a Kerekasztal. Egy alsó tagozatosokkal játszott közös kaland: pár szembeszegülés, néhány meghunyászkodás és egy trónfosztás után beszélgettünk velük arról, hogy mi is történt itt valójában…

Az általuk létrehozott előadások mindig a diákok aktív részvételére építenek. A résztvevők aktivitása nem feltétlenül a szerepbe lépésben nyilvánul meg, hanem elsősorban abban, hogy a felvetett problémákra reflektálnak, azokat több szempontból átgondolják, így egyszerre válnak nézőkké és résztvevőkké…

Az előadás két részét, amely 1-1 órát vett igénybe, a gyerekek teljes figyelemmel, érdeklődéssel, aktív részvétellel , mély átéléssel élték meg. A színészek teljesen elvarázsolták őket! A magas színvonalú színészi munka, a gyermekekre irányuló összeszedett figyelem , a jól szervezett , minden percében profi módon megszervezett foglalkozás elérte a célját, amely cél a legtöbb, legmagasabb , amely elérhető egy színházi élménnyel : valóban gyógyító hatást fejtett ki a gyermeki lélekben. Többen megfogalmazták, hogy jó volt körben ülni, beszélgetni, együtt elbújni az erdőben. A szabályoknak, felnőtt elvárásoknak való megfelelés kontra önálló döntés, nonkonform viselkedés témaköre különösen aktuális egy első osztályba kerülő gyermeknél. Az óvoda viszonylagos szabadsága után rengeteg szabállyal találják magukat szemben, gyakran kell testi-lelki szükségleteiket korlátok közé szorítani az iskola adta keretek között. Gyakran elfáradnak a tanítási órák után, hiszen a munka erősen igénybe veszi idegrendszerüket, fokozódhatnak a teljesítmények eléréséből adódó szorongásaik is. Mint délután dolgozó napközis nevelő, legfontosabb feladatomnak tartom ezeknek a feszültségeknek, szorongásoknak a délutáni foglalkozásokon történő levezetését, oldását. Ehhez a munkámhoz adott sok biztatást, erőt, megerősítést az Önök előadása , amelyet én is szívből köszönök! Remélem a továbbiakban is sok jót tudnak tenni a gyermekek lelki egészségéért, amelyen nem több és nem kevesebb múlik, mint az élet minősége a jövőben.

Mindegyik osztályommal, amelyikben magyart tanítok, évente legalább egyszer drámafoglalkozáson veszünk részt. Az elsőn 5. osztályos korukban, az Indián meséken, most a Csontketrecen. Újra lenyűgözött a Kerekasztal drámatanárainak, színészeinek kifinomult, mélyreható foglalkozásvezetése, csapatmunkája. Az együtt töltött 3 órában a drámatanárok hatására nyoma sem volt tanítványaimban a „külső világ” rossz hangulatainak. Közvetlenség, természetesség, barátságosság jellemezte az együttlétet. A közös játék szabályai szinte közös döntésekként fogalmazódtak meg, a gyerekek beleegyezésével érvényesültek. A szabályok betartása nem bizonyult nehéznek számukra, sok kollégám csodálkozott volna, ha ezen a drámafoglalkozáson láthatta volna őket – iskolánkban nincs jó híre ennek az osztálynak. Leginkább a beszélgetések gondolati mélysége nyűgözött le: ahogy értették, értelmezték, összekapcsolták, előre vitték a gyerekek gondolatait. Művészi volt a közös munka abban az értelemben, hogy elgondolkodtatott, nem törekedett gondolatok, problémák megoldására lezárására, sokszor maradt nyitva egy-egy közös „gondolati út”. A gyerekeket olyan ötletgazdagság, sokoldalúság, bölcsesség, okosság jellemezte, mint máskor soha. Végig jókedvűek, felszabadultak voltak. Pedagógusi mestermunkának lehettem tanúja. Bízom benne, hogy még sokszor fogunk találkozni.

A 13-15 éveseknek szóló komplex színházi nevelési előadást Holdosi József Cigánymózes című kisregénye ihlette. A roma származású író legtöbb műve arról szól, hogy ő miként próbált másképp élni, mint ahogyan felnőtt. A Cigánymózes alapdilemmája is ez, ebből az alaphelyzetből kiindulva improvizáltak a színészekkel, és így készült el az előadás szövegkönyve - mondta el Hajós Zsuzsa, a darab rendezője és írója az MTI-nek.

Balázs Béla kissé zavaros meséje szerencsére csak kiindulási pont, alkalmat kínál érdekes kérdések felvetésére. Az iskolásokkal kezdődő beszélgetést a szomszédból dübögő dobolás zavarja meg, a Fiú átjön, de még itt is tikkelősen matat dobverőivel. Ő lesz a mesebeli hős, aki két zajongás közben rőzsét gyűjt haldokló anyjának.

Van is apa, meg nincs is: külföldön dolgozik, Skype-on tartják vele a kapcsolatot, de fontosabb kérdésekben azért kikérik a véleményét. Van három gyerek, meg nincs is: az anyjával lakik a huszonhét éves Kristóf (barátnőjével, Jankával egy szobában) és a tizenhárom éves Julcsi, aki nem beszél három éve. A húszéves Petra pedig valami nagyobb balhé után költözhetett el otthonról, de most már hazajár. Zűrös? Tegye fel a kezét, aki ismer olyan családot, amiben mindenki beszél / jóban van mindenkivel! Tegye fel a kezét, aki ismer bármilyen családot a sajátján kívül!

Megjegyzem, Kárpáti Péter pofás kis darabot hozott össze, legalábbis ami az alaphelyzetet illeti: van egy anyuka, két nagyjából felnőtt és egy kiskamasz gyerek, egy emelettel följebb egy nagymama (róla csak tudunk, de nem látjuk), és egy óceánnal odébb egy apa (őt skype-on látjuk).

Magyarország legrégebbi színházi nevelési társulata, a Kerekasztal újfajta foglalkozást készített: a Tükörváros az első olyan komplex színházi nevelési előadás Magyarországon, amely a folyamatdrámára épül. A theatre in education (TIE), vagyis a színházi nevelés a drámapedagógia azon módszere, amely nagy hangsúlyt fektet a színházi formanyelv használatára, ám itt a színház mindig csak egy adott témának…

A legrégebb óta Magyarországon működő színházi nevelési társulat a Kerekasztal. Egy alsó tagozatosokkal játszott közös kaland: pár szembeszegülés, néhány meghunyászkodás és egy trónfosztás után beszélgettünk velük arról, hogy mi is történt itt valójában

Mindennek vége, ami pedig megmaradt az ismerősen félelmetes világból, az percről percre enyészik. A látszat ellenére nem egy újabb hollywoodi sci-firől, hanem Edward Bond tavasszal magyarul bemutatott új darabjáról lesz szó. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. „Ma az egyetlen…

Kisiskolások zsongják be a Marczibányi téri művelődési központ előterét. Néhány perccel 9 óra után nyílik az ajtó, közös játékra invitálnak minket. “Mi ezen az ajtón belépve, tükörváros lakói leszünk. Képzeljük el, hogy most végzős, nyolcadikosok vagyunk…

Az öngyilkosság hálás téma, számtalanszor szolgáltatott már ihletet a különböző művészeti ágaknak. Kérdés azonban, hogy lehet-e érdekes egy olyan darab, pláne a középiskolás célközönség számára, amely a szuiciditás problémájának interaktív feldolgozására vállalkozik…

Négy öngyilkosjelölt egy ház tetején, ugrásra készen. Vajon hogyan folytatódik a válságba jutott emberek sorsa? A rövidebb vagy a hosszabbik út a csábítóbb? Mi a boldogság titka? Mi változtatja meg az ember döntését? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ A hosszabbik út.

A félnapos programon tehát nem csupán azt láthattuk, milyen is egy színházi nevelési előadás keretében végignézni egy közel kétórás Jancsi és Juliskát, de azt is szakértő szájából hallhattuk, hogy ez igenis mind a gyerekeknek, mind a tanítóiknak hasznos…

Akárhová nézek, történeteket látok: a Kerekasztal és a Stúdió K koprodukciója ennek az egyszerű igazságnak ered a nyomába. Az emberi agy már csak ilyen: a környező világot, benne a barátságokat, szerelmeket, kellemes vagy félelmetes élményeket azonnal és reflexszerűen történetekké alakítjuk.

A mesében és a pszichoanalízisben nem csupán az ágy a közös, hanem elsősorban a saját történetre való igény, de ebben az emberi szükségletben érnek össze eposzok, regék, családfák és nagy lódítások is. A Szélben szállók egy történetkeresés története…

Három kiskamasz az erdőben bolyong. Mirka sosem látott apját keresi, akinek személyét titkolja a család. Lubo és Bora anyjuk halálakor intézetbe került, ők apjukhoz szöknek vissza. Csonka család, titkok és elhallgatások, cigány származás, szülő- és identitáskeresés

Három kiskamasz az erdőben bolyong. Mirka sosem látott apját keresi, akinek személyét titkolja a család. Lubo és Bora anyjuk halálakor intézetbe került, ők apjukhoz szöknek vissza. Csonka család, titkok és elhallgatások, cigány származás, szülő- és identitáskeresés…

A történet Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regényének újraértelmezéseként is tekinthető, csakhogy – és ez a legfontosabb – A hosszabbik út esetében a sors helyét a szabad akarat foglalja el…

Persze akadnak azért olyanok, akik nem csak gondolkodnak az égető – és ne feledjük: minden, a színházért picit is felelősséget érző civilt és szakembert érintő – problémáról, de tesznek is érte: elkötelezett, komoly színházi emberek ők, akiket valahogy mégsem sikerül el- és befogadnia az úgynevezett profi szakmának…

Vannak dolgok, amikben nem feltétlenül vesszük észre azt, ami bennük van. Sőt, rengeteg olyan dolog van, amit egyáltalán nem tudunk felmérni, nem látjuk át tisztán a helyzeteket, és ezért sokszor nem tudjuk felmérni döntéseink következményét sem. Csak megyünk…

A kérdés az: vajon ettől a kedves nénitől, aki az erdőben hagyott két kisgyereknek enni ad, puha ágyba fekteti őket, helyes kis plüssállatot, macit-nyuszit ajándékoz nekik, és még sok pár cipőt is eléjük terít, hogy húzzák föl meztelen lábukra a nekik tetszőt – szóval hogy tőle el kell-e menekülni, de rögtön. Mögötte is van egy kérdés: vak engedelmesség vagy gondolkodás?

Egy férfi vasketrecben húz egy nőt, akit állati körülmények közt tart. Amikor a férfi elalszik, a nőhöz odalopódzik egy fiatalabb férfi, kinyitja a ketrecet, és hívja magával nőt, de ő nem megy. A jelenetben rengeteg apró szimbólum segíti a gyerekeket az értelmezésben és elmélkedésben – de nem ezzel kezdődik a foglalkozás…