2024. 12. 08. 19.00 Ahogy az évek folytán kikoptak a családokból a generációs minták, megszűntünk együtt élni a nagyszülőkkel, úgy lett egyre nagyobb a távolság fiatalok és idősek között. De mielőtt szomorúan nosztalgiázva belemerülnénk a klisébe, hogy – Bezzeg régen! – előtérbe helyezzük a jelent. Egy olyan történetet kínálunk, ami nem csak árnyalja a generációk…
Az óvodás kortól a fiatal felnőtt korig minden korosztály számára kínálunk színházi nevelési előadásokat. Minden előadásunkat abban a szellemben hívjuk életre, hogy a résztvevők ne egyszerűen nézői, hanem alkotói is legyenek annak. Célunk, hogy gondolkodásra ösztönözzünk, kérdéseket vessünk fel mindenkiben. Előadásaink alatt minden résztvevő véleménye, ötlete, személyes megjegyzése meghallgatásra talál.
Egyszerű, keresetlen tehát az alaphelyzet – és megjelenítés is: egy szőnyeg az egyik szoba, a terem oszlopa melletti zug a másik. Kristóf mesél a leglelkesebben, Janka kíváncsian kérdez, Petra kissé izgágábban magyaráz, az anya, Gabi néha a kanapéról hátrafordulva közbeszól. Mindez minden sallang nélkül, természetesen – pont ettől olyan hihető az egész, mintha ott ülnénk…
Aki cselekszik, új kapcsolódásokat és összefüggéseket teremt. Az ember saját és mások cselekvései által ismeri meg a világot és önmagát, ő is cselekvéseiből ismerhető meg. Az, amit megtettem, az megtörtént, azt én tettem meg és attól a pillanattól kezdve az a valóság. Ezért igyekszünk mindig cselekvő formát kínálni a résztvevőinknek előadásainkban.
A gondolkodás a már meglévő kapcsolódások és összefüggések kritikája, próbára tétele, szembesülés azok tartalmával. A gondolkodás során nem hozunk létre új, és nem semmisítünk meg régi kapcsolódásokat és összefüggéseket, hanem a meglévőket osztályozzuk, rendszerezzük újra.
A színház a cselekvés művészete, a valóság cselekvő leképezése a megismerés szolgálatában. A társadalmi aktivitás lehetséges terepe. Közvetlenül vagy metaforikusan kapcsolódik a minket körülvevő világhoz, annak értelmezésére, megismerésére késztet.
